Jégkirályok az akadémián
Az olimpiai és világbajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó testvérek, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang Ádó voltak a Kollégiumi Esték vendégei.
⏲ 2022-05-12
A Liu-testvérek még nem jártak az akadémián, így a két olimpikont az esti rendezvényt megelőzően a Pancho Aréna VIP-termében fogadta Liszkai Dezső akadémiaigazgató és Havas Máté operatív vezető, majd Marczinka Tamás, a Labdarúgó Módszertani Központ koordinátora vezette őket körbe az intézményben.
Akárcsak legutóbb, a birkózó Lőrincz-fivérek látogatásakor, úgy most is szépen megtelt az előadóterem nézőtere a Puskás Akadémia Sport- és Konferenciaközpontban, hiszen ezúttal is egy páratlanul sikeres testvérpár vett részt egy élménybeszámolóval egybekötött motivációs beszélgetésen.
A moderátor ezúttal is Istenes László, a Puskás Akadémia kommunikációs és marketingigazgatója volt. A jó hangulatú társalgás során Sanyiék őszintén beszéltek a gyerekkorukról, a félig magyar, félig kínai származásuk jelentette sajátosságokról, arról, hogy gyakran összetévesztik-e őket egymással az emberek, vagy éppen arról, hogy miért választották ezt a sportágat, mi motiválja őket a mai napig, vagy mennyire különbözik egymástól a személyiségük. A fiatalabb Ádó – bár csak két és fél év van köztük – némileg jobb fizikummal rendelkezik, bátyjának nem is jósoltak akkora jövőt, edzője például azt mondta neki, hogy ne is álmodozzon Világkupa-győzelemről, inkább csak a következő edzésre koncentráljon, aztán ha a versenyeken mindig eléri a legjobb 16-ot, majd utána álmodozzon, de akkor is csak lépésenként. Shaoang ellenben már 16 évesen nyilatkozott arról, hogy szeretné letenni a névjegyét a magyar sport történetében – végül az ő álmai is megvalósultak (egyéniben is olimpiai bajnok lett), azokról ugyanis nem akart lemondani a szigorú edzői hitvallásokat követve sem.
A kultúrák közti különbségekről szólva Sanyi azt hangsúlyozta ki, hogy egy kínai edzőnek soha nem mernének ellentmondani, de a gyerekkori edzések során ebből a fegyelmezettségből rengeteget profitáltak, arról nem is beszélve, hogy a sportág Kínában sokkal fejlettebb volt anno, mint Magyarországon. A Liu-tesók bemutatták a hallgatóságnak a felszerelésüket is. Nem is gondolná az ember, de a korcsolya pengéje alig több mint egy milliméter, nem is csoda, hogy 50 km/órával csúszkűlnak versenyeken. (Mellesleg 2600 euró egy jobb cipő pengével...)
A két testvér természetesen nagyon szoros kapcsolatban áll egymással, a mai napig ugyanabban a bérházban élnek, csak másik emeleten van a lakásuk. A magyarságuk és a kínai származásuk közt sem tesznek különbséget, mindkettőre nagyon büszkék. Sándor idősebbként nehezebben viselte, ha furcsán néztek rá, Ádó dolga már könnyebb volt e tekintetben. Szoktak magyarul és kínaiul is álmodni. Édesapjukkal kínaiul, édesanyjukkal magyarul beszélnek, egymás közt csak magyarul. Tetoválásaik közül is a családi jelentést hordozók a legfontosabbak számukra.
Fontos tudni a páratlan eredményeiken túl azt is, hogy a sikereiknek köszönhetően döntően hozzájárultak, hogy pár év alatt megháromszorozódott az igazolt rövidpályás-gyorskorcsolyázók száma hazánkban, a magyar szövetség költségvetése pedig körülbelül a 15-szöröse a korábbinak. De tele vannak tervekkel, legalábbis a következő olimpiát még biztosan megcélozzák. Az esti beszélgetést ők is nagyon élvezték, mely után szinte minden akadémistánk összeállt velük egy közös fotóra, emlékül a két példakép látogatásáról.
Rövid videó a látogatásról: